Nyírtam egy "yorkie" kant. Nagyjából yorkie volt, de nem acelkek, hanem fekete volt a szőre és volt egy hatalmas fehér mellkasfoltja. A nyirás közben beszélgettem a gazdival, akinek a kezében volt egy koromfekete kis keverék, talán sicu és meg sok más. Szóval beszélgettünk, a következő infókat tudtam meg: a kan 2 éves, a szuka másfél, testvérek egy alomismetlesbol, ugyanattól a tenyésztotol vette őket 4500 sekelert (minimálbér, 75-el kell beszorozni). A szuka két hónapos vemhes a kantol, a kölyköket még fogja tartani, nem tudná odaadni őket senkinek.
A nő a következő dolgokat tudta meg tolem, a vége felé a pánik középsúlyos jeleit véltem felfedezni rajta. ;) Egyik kutya sem yorkie, a kanra még rasutheto, hogy szinhibas, de tkv nélkül ez egy keverék. A szuka akkor látott yorkie, amikor hazahozta, mert egyik szülője sem yorkie. (Itt hosszas gyozkodes, hogy de yorkie, nem yorkie, de, nem, a yorkie nem fekete - ennél mélyebbre minek belemenni ugyebár - de fekete, mert a kannak is fekete a háta, hát ez az, hogy az is hiba rajta stb.) Át lett verve 9000 sekellel. Ha testvérek, kar volt őket osszeengedni, nem annyira nyerő húzás tesoktol alom. (Itt újabb panikroham, hogy degeneraltak lesznek-e a kölykök. Mondtam, hogy hamarosan úgyis kiderül.) Azt is megtudta, hogy az ágy helyett egy ládában kéne ellenie a szukanak, ha nem akar új matracot venni. Itt már ingoványos talajon voltunk, kegyelemdofeskent benyogtem, hogy ujsagpapirt tegyen a kölykök alá, mert bár a szuka felnyalogatja a kölykök pisijet kakijat, pár hetes koruk után már nem és akkor neki kell takarítani utanuk. Miközben mindent szetragnak a lakásban. Visszakérdezett, hogy a nyelvével nyalogatja fel a végtermékeket? És lenyeli? Mondtam, hogy igen. Erre holtsapadtan: de mi pusziszkodni szoktunk.... Gyorsan odaadtam neki a kant, a lelkére kötöttem, hogy ivartalanitsa az összes kutyajat, és bízom benne, hogy tobbe eszébe sem jut tenyesztosdit játszani.
No comments:
Post a Comment